Vezetékes vs. vezeték nélküli okosotthon – melyik a jobb?

“Vezetékes vagy vezeték nélküli: az itt a kérdés.” Sokan a vezetékesre esküsznek, mert nem szeretik magukat kitenni az instabil kapcsolat általi kockázatnak. A jövő (és a jelen) viszont mindenképp a vezeték nélküli technológiák felé mutat.

Információ átadás és jeltovábbítás szempontjából a stabilitás és a hatótávolság kulcsfontosságú funkciók. Ezek mellett pedig a rendszer rugalmas alakíthatósági képessége lesz a meghatározó.

Stabilitás

Ha őszinték akarunk lenni, a vezeték nélküli kommunikációval szemben meglehetősen előítéletesek vagyunk. Azok, akik vezetékes rendszereket telepítettek eddig, általában ragaszkodtak a megszokott technológiához, és szkeptikusak a vezeték nélküli rendszerekkel szemben.

Amíg a réz és száloptika általában stabilan, megbízhatóan továbbítja az információt A-ból B-be, megfelelő körülmények között valójában ugyanazt a megbízhatóságot a vezeték nélküli kommunikáció is elérheti. Ugyanakkor, ha extrém nagy mennyiségű végponttal rendelkezünk, akkor a vezetékes rendszer eredendően egy stabilabb kapcsolatot jelent.

Hatótávolság

Abban az esetben, ha nagy sávszélességet igénylő alkalmazásokról beszélünk, akkor lehetnek különbségek a jel minőségében, de ezek annyira kis különbségek, hogy a legtöbb ember számára fel sem tűnik. A legtöbb kritika a vezeték nélküli vezérlést a kisebb hatótávolság miatt éri. A FIBARO okos otthon rendszer által használt Z-Wave-et például véve, a jól működő hatósugara körülbelül 30m szabad területen, és szinte azonnal átér a parancs. Ezt a rádiókommunikációs protokollt folyamatosan fejlesztik, így ma már létezik a Z-Wave plus, ahol az eszközök hatótávolsága elérheti a 100 métert is szabad területen. Az elem élettartamát 50%-al, a sávszélesség pedig 250%-al növelték meg az eredeti Z-Wave-hez képest.

Ezen kívül, az ún. mesh hálózat is hosszítja a Z-wave alapú rendszerek hatótávolságát. A rendszer egyes elemei maguk is jeltovábbítóként működnek, így a központi egység hatókörén kívül eső eszközökhöz is mindig eljutnak a jelek. Az adatátviteli idő ez esetben növekedhet, de ez a másodperc töredékében mérendő.

A vezetékes rendszerek kommunikációját tekintve pedig vegyük például a Cat6 kábelt, aminek 100m-es hatótávolsága van, de itt is ugyanazzal a problémával szembesülhetünk: hatótávolságon kívül már teljesen megbízhatatlanná válik. Ráadásul ha rosszul installálják, a jel nagy mértékben gyengülhet.

Rugalmasság

Természetesen a vezetékes rendszerek legnagyobb problémája a rugalmatlanság, hiszen ha egyszer kialakítottuk, akkor nagyon nehéz költöztetni, megváltoztatni. Ha egy vezetékes mozgásérzékelőt a szoba egyik sarkába tettek, de később rájövünk, hogy a másikba kellett volna, akkor egy komplett újravezetékezéssel, rombolással és felfordulással kell számolnunk.

Az érdeklődés most már a meglévő otthonok felől is látványosan megemelkedett. A tőlük érkező eddigi igényeket tekintve elmondhatjuk, hogy a vezeték nélküli okos otthonok, mint például a FIBARO, az esetek 95%-ban tökéletesen helytállnak.

A vezeték nélküli rendszereknél tehát a rugalmasság a legnagyobb előny. Általánosságban könnyebb a telepítésük, minden esetben probléma mentesen bővíthetőek és átalakíthatóak, valamint költözés esetén el is vihetőek.

Vezetékes Vezeték nélküli
Stabilitás
Hatótávolság
Rugalmasság

Összesítésben, szerintünk a vezeték nélküli rendszerek győznek. Ti hogy látjátok?